A PMOS pontos oka nem ismert. Kialakulásában öröklött hajlam, a hormonális szabályozás eltérései és inzulinrezisztencia egyaránt szerepet játszhatnak. Nem egyszerűen a helytelen életmód következménye, bár az életmód befolyásolhatja a tünetek erősségét.

Az inzulinrezisztencia miatt kialakuló magasabb inzulinszint fokozhatja a petefészek androgéntermelését. Ez megzavarhatja a tüszőérést és a peteérést. Az LH-szint egyes esetekben magasabb lehet, de ez nem mindenkinél észlelhető, és nem feltétele a diagnózisnak.

Menstruációs zavar

Jellemző lehet a ritka, rendszertelen vagy teljesen elmaradó menstruáció. Felnőttkorban PMOS-ra utalhat a 21 napnál rövidebb vagy 35 napnál hosszabb ciklus, illetve az évi nyolcnál kevesebb menstruáció. Rendszeresnek tűnő ciklusok mellett is előfordulhat peteérési zavar.

Fokozott androgénhatás

Az androgének fokozott hatása erősebb szőrnövekedést okozhat többek között az arcon, az állon, a mellkason, a has középvonalában vagy a combokon. Gyakori lehet a zsíros, pattanásos bőr és a fejtetőn jelentkező hajritkulás is.

Testsúly- és anyagcsere-eltérések

A magasabb testsúly és a hasi típusú zsírfelhalmozódás gyakori, de nem feltétele a PMOS-nak: normál testsúly mellett is kialakulhat. Az inzulinrezisztencia és a cukoranyagcsere zavara szintén bármely testsúly mellett jelen lehet.

Nehezített teherbe esés

A ritka vagy elmaradó peteérés miatt hosszabb időt vehet igénybe a teherbe esés. Ez nem jelent végleges meddőséget: sokan spontán, mások megfelelő kezelés segítségével esnek teherbe.

Egyéb panaszok

PMOS mellett gyakoribb az obstruktív alvási apnoe. Horkolás, nem pihentető alvás, nappali álmosság vagy tartós fáradtság esetén kivizsgálás lehet indokolt. Szorongásos és depressziós tünetek, testképzavar és evészavar is gyakrabban fordulhat elő.

PMOS-ban gyakoribb a csökkent glükóztolerancia, a 2-es típusú cukorbetegség, a kedvezőtlen vérzsírszint és a magas vérnyomás.

A tartósan ritka vagy elmaradó menstruáció miatt megnőhet a méhnyálkahártya túlnövekedésének és a méhtestráknak a kockázata. A daganat kialakulásának tényleges esélye ugyanakkor alacsony, ezért panaszmentesen rutinszerű méhnyálkahártya-szűrés nem szükséges. Fontos viszont a ciklus rendezése és a méhnyálkahártya megfelelő hormonális védelme.

Várandósság alatt gyakoribb lehet többek között a terhességi cukorbetegség, a magas vérnyomás, a preeklampszia és a koraszülés. Ezért gyermekvállalás előtt érdemes áttekinteni a vérnyomást, a cukoranyagcserét, az életmódot és a szedett gyógyszereket.

A diagnózis a kórelőzmény, a tünetek, a fizikális vizsgálat és célzott laboratóriumi, illetve szükség esetén ultrahangvizsgálat alapján állítható fel. Előtte ki kell zárni más, hasonló tüneteket okozó állapotokat.

Felnőttkorban az alábbi három ismérv közül legalább kettőnek kell teljesülnie (Rotterdam-kritériumok):

1. ritka vagy elmaradó peteérés;
2. fokozott androgénhatás, amelyet a tünetek és/vagy laborvizsgálat igazol;
3. jellegzetes petefészekkép ultrahangon, vagy felnőttkorban ennek jelzésére megfelelően értékelt AMH-szint.

Ha a rendszertelen ciklus és a fokozott androgénhatás egyaránt jelen van, a diagnózishoz nincs feltétlenül szükség ultrahangra vagy AMH-vizsgálatra. Az AMH önmagában nem alkalmas PMOS diagnosztizálására. Serdülőkorban szigorúbbak a feltételek, és ultrahang vagy AMH nem javasolt a diagnózis felállítására.

A hormonális kivizsgálás része lehet többek között a tesztoszteron, a pajzsmirigy működésének és a prolaktinszintnek az ellenőrzése. A cukoranyagcsere megítélésére a 75 grammos cukorterheléses vizsgálat (OGTT) a legpontosabb. A rutinszerű inzulinszintmérés és az ebből számított „inzulinrezisztencia-indexek” klinikai értéke korlátozott, ezért ezek nem szükségesek a PMOS diagnózisához.

A kezelést mindig a vezető panaszokhoz, az anyagcsere-kockázathoz és a gyermekvállalási tervhez kell igazítani.

Életmód

Az egészséges, fenntartható táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a megfelelő alvás minden PMOS-ban érintett számára előnyös, akkor is, ha nem jár testsúlycsökkenéssel. Nincs olyan egyetlen speciális „PMOS-diéta”, amely bizonyítottan minden más étrendnél hatásosabb. Magasabb testsúly esetén már mérsékelt, tartós testsúlycsökkenés is javíthatja az anyagcserét, a ciklust és a peteérést.

A ciklus és az androgéntünetek kezelése

Ha nincs aktuális gyermekvállalási szándék és nincs ellenjavallat, kombinált hormonális fogamzásgátló alkalmazható a ciklus rendezésére, valamint a fokozott szőrnövekedés és a pattanások mérséklésére. Ha ez nem alkalmazható, a méhnyálkahártya védelmére időszakos progesztogénkezelés vagy más megoldás lehet szükséges.

A borotválás, epilálás vagy gyantázás nem erősíti a szőrnövekedést. A lézeres szőrtelenítés is hatásos lehet. Ha ezek és a hormonális kezelés legalább fél év alatt sem hoznak megfelelő eredményt, antiandrogén – például spironolakton – mérlegelhető. Ilyenkor a lehetséges magzati hatás miatt megbízható fogamzásgátlás szükséges.

Metformin

A metformin elsősorban a PMOS-hoz társuló anyagcsere-eltérések kezelésére használható, különösen csökkent glükóztolerancia vagy fokozott cukorbetegség-kockázat esetén. Egyes esetekben a ciklus rendeződését is segítheti. Nem minden PMOS-ban érintettnek van rá szüksége, és nem tekinthető általános fogyasztószernek.

Gyermekvállalás

Ismert peteérési zavar esetén a termékenységi kivizsgálással nem szükséges feltétlenül 6–12 hónapot várni. Ha a nehezített teherbe esés fő oka a peteérés hiánya, az ovulációindukció elsőként választandó gyógyszere jelenleg a letrozol, nem a klomifén-citrát. A kezelés szakorvosi felügyeletet igényel.

Rendszeres ellenőrzés

A hosszú távú gondozás része a menstruációs ciklus követése, az évenkénti vérnyomásmérés, a vérzsír- és cukoranyagcsere időszakos ellenőrzése, valamint az alvási és pszichés panaszok felismerése.

Az összefoglaló általános tájékoztatásra szolgál; a szükséges vizsgálatokat és kezelést minden esetben egyénileg kell meghatározni.